Account Options

Nők tudják élni az igazi, Betűméret:

Sohasem rajongott különösebben a gyermekekért, ahogy sok nő egyéni megkülönböztetés nélkül imádja a gyereket, csak éppen, mert gyerek. Házasságának első évében, mikor férjével kettesben sétált a koratavaszi híg napfényben, még gúnyolódva nevetett a csipkerügyes fák alá nagyszámban felvonult terhes és szoptatós nőstényeken, akik komikus fontoskodással sétáltatták a napon baba kis lárváikat, akár a hangyák! Sokáig gondolt nők tudják élni az igazi régi jelenetekre, mikor testvérhúga járásközben az utcán hirtelen felnyalábolt valami piszkos, kapálódzó kis állatkát és — jaj de édes!

De a maga leendő gyermekére már serdülőkorában is többször gondolt valami ellágyult, szelíd boldogsággal, úgy gondolt rá, mint biztosan eljövendő örömre, aki a jövő fátylai közt a közelgő asszonyélet misztériumában várakozik rá. Ez az álomgyerek csak egyetlenegy gyerek volt, s a többi, létező és idegen gyerekkel nem állt semmiféle vonatkozásban. Az idegen gyerekeket nem szerette, nem tudott mit kezdeni velük, világért sem gügyögött volna édeskés hízelgéssel ilyen gyanakvó, ellenséges idegen ismerd brigitte lénynek, luxemburg társkereső oldalak sem értette, miféle ösztönből tesznek ilyet más nők?

Társkereső bonyhád ezek, — gondolta — mint a falkában élő állatok: a falka minden nősténye védi és gondozza a falka minden kölykét. Ennek a lelkendezésnek nem szeretet az oka, nem azért nyalják és csókolják őket, mert különösebben kedvesek, még azért sem, mert az övék, — csak éppen, mert tehetetlen és gondozásra szoruló lényekről gondoskodni az élők világában nők és nőstények dolga. Az állatnál ez az önzetlen gondoskodás megható, de az ember nőjét inkább állatiassá teszi, nyomasztóan testi kapcsolat, ami a nőket a gyermekkel, anyát az anyával személyes ismeretség nők tudják élni az igazi nélkül is összeköti, s közös csoportba tereli, mint egyforma töltésű elektronokat.

Különös szövetség ez, se férfit, se meddőt nem fogad be, anyák beszédmódjából mindig fel lehet ismerni, hogy maguk között, biztonságban érzik-e magukat, vagy feszélyező idegen tévedt közéjük, aki miatt egészen más modorban kell beszélni? Ez a szekta valami állati szimattal, láthatatlan jeladással közlekedik és talál egymásra, világuk külön mederből táplálkozó tapasztalati világ, törvényeiket szájhagyomány őrzi, íratlanul és hét pecsét alatt, amit az anyák évezredek óra adogatnak egymásnak végtelen láncban.

Tapasztalataikat nem adják a tudománynak és nem fogadnak el tanácsot férfiaktól, egy anya a másik nő köhögéséből tudományos magyarázat nélkül képes felismerni, nők tudják élni az igazi az teherben van, nők tudják élni az igazi maga még nem is tud róla. Óh, mi mindenhez értenek! Milyen félelmesek! Házasságának első idejében nem kívánt még gyereket, néha majdnem félelemmel gondolt arra a váratlanul, kívánság nélkül megjelenő testét elcsúfító lehetőségre, mely hirtelen jön, mint orv betegség, könnyedén áthúz minden tervet, s a maga nyűgös, fájdalmas és tisztátalan világába rántja le az irtózva a védekező testet.

Majd egyszer!

társkereső höxter

És a fenyegető lehetőség nem sietett, ekkor megnyugodva már valami szelíd beleegyezéssel gondolt rá, singles hechingen gyerekére, kettőjük különös, sokmillió gyermektől elkülönült, egyetlen és ismételhetetlen gyermekre, a saját gyerekére Este, elalvás előtt néha már közeledni érezte őt a fátyolos napok mögül, ez az édes, rózsás, aranypihés csecsemő Kaulbach egy képére hasonlított, amelyik lánykorában megállította egyszer és valami víziót adott neki az anyaság nők tudják élni az igazi édességéből.

Néha egy tápszer-reklám a jelentés nem flört csecsemője nevetett rá, néha a saját gyermekkori arca — Margit visszamosolygott, néma sugárzással s elcsitult lázadásai helyén fészket szőtt neki szívében, láthatatlan és érthetetlen szeretet erejéből. Hogy ez a szelíd és bánat nélküli várakozás mikor és hogyan változott át ilyen tűrhetetlen, sorvasztó kívánsággá? Mikor lett belőle ez a kétségbeesett, csillapíthatatlan vágy? Mely úgy feküdt rajta, mint fullasztó, vad testi kívánság Mindig félénkebb, de elhalni nem tudó reményeiben hónapról hónapra csalódva a legkeservesebb megrázkódtatásokat kellett elviselnie és úgy sírt ilyenkor, mint aki meghalt gyermekét siratja.

Nem azt, aki nem tudott eljönni, hanem aki volt már valóságosan s egy rossz varázslatban elfoszlott ölelő karjaiból.

Már maga sem tudná megmondani, hogy elégedett és kiegyensúlyozott életére hogyan szakadt rá ez a váratlan fájdalom, egyszer csak itt volt, jósló jel nélkül, szinte egyik napról a másikra, mint korallsziget, mely láthatatlanul nő a tenger alatt, s egyszer váratlan felüti fejét a nők tudják élni az igazi alól A gyerek is mindig ott üti meg magát, ahol éppen fáj, s az emberek is, mintha tudnák, tapintatlan kiváncsiságukkal mindig oda nyúlnak, ahol fáj Margit most mind sűrűbben hallott huncut kérdést és vicces célzást — elrémült, mintha a világ a lelkéig látna s most várakozva néz rá Amíg még olyan nagy a szenvedély!

Szép idő ez azért!

Az igazi párkapcsolat ötven felett kezdődik

Mostanában sokat járt orvosokhoz, egyiktől másikhoz, mert sem fürdő, sem ecsetelés, sem injekció nem használt, pedig nők tudják élni az igazi mindenik fölényesen legyintett: csekélység az egész! Mennyi haszontalan és értelmetlen tapogatózásnak tette ki magát! Mennyi céltalan tanácsnak! Sok nőorvos büszke arra, hogy gyerekhez szokta segíteni a vágyakozó nőket, de a valóságban inkább ellenkező szerepük gyakoribb.

muszlim társkereső london

Milyen nehéz a konok és sötét testben a boldogság akadályozóját megtalálni — és milyen könnyű a pókhálón csüggő gyenge életet kioltani! Milyen szörnyű volt, milyen szörnyű ezek az orvosi vizsgálatok! Más nők is kibírják — kapaszkodott a gondolatba, mint szalmaszálba, míg a kínzókamrákba méltó, magasra csavart székbe felült és szégyentől aléltan tűrte, hogy szétfeszített combjait a könyörtelen reflektor bevilágítsa.

Mi volt elviselhetetlenebb? A szégyen, vagy a fájdalom? Egész összetörten került ki a kezükből, s a vizsgálat végén úgy csúszott le a szörnyű székből, mint kutya, ki megalázó büntetését kiállta, s most iszkolhat sebeivel nyöszörögni A megalázás egész lelkét felmarta, nem csodálkozott volna, ha most még arcul is ütik, durva szavakkal kilökik Az utolsó orvos, akinél még járt, úgy vélte, hogy meddőségének oka nők tudják élni az igazi virginálisan fejlett uterus, semmit sem kell tenni, elmúlik az idővel.

Férje elragadtatottan nevetett ezen, mint akinek kedves és hízelgő dolgot mondtak. De Margit nem nevetett, az orvos vizsgálási módja, s a rugókkal szétfeszülő otromba műszer majdnem beteggé tette. Persze, könyökig megy a nőkbe naponta — gondolta Margit felháborodottan — és együtt szül velük, úgy is mondja: ezer és ezer gyereket szültem már! Ekkoriban ébredt rá, hogy olyan asszony, aki nem volt anya, a nőorvosok előtt épp oly ügyetlen, ijedt és szégyenlős, mintha még szűz volna.

Ilyen vizsgálatokon azok a nők, akik szültek már, csak vállvonogatva nevetnek, csekélység nekik. Mi mindenen megy át egy nő, míg ilyen közömbössé és szégyentelenné válik? Milyen ütés, tapasztalan és felmagasztosulás éri, hogy csak úgy szemükkel intenek egymásnak azok, kik már átmentek rajta és cinkos egyetértéssel utalnak dolgokra, élményekre, amiket tapasztalás nélkül sem megérteni, sem társkereső lány lome nem lehet.

De mégis, mi az a rossz, félelmes, szégyenletes és gyötrelmes dolog, amitől a legjelentéktelenebb nő is olyan önérzetes, olyan hivalkodóan büszke lesz, ha kiállta, mintha a csoda kegyelmében részesült volna? Olyanok ezek a nők, — gondolta Margit, míg az orvos várószobájában elnézte őket, — mint akik a halál tapasztalatán mentek át, már túl vannak rajta, már tudják titkát, mely úgylátszik, a többiek, a túloldalom levők számára közölhetetlen.

De hiszen kölykezni minden állat tud! Úgylátszik, mégis olyan élmény, olyan tapasztalat, amit ő nem érhet el Véres, fájdalmas, szégyenletes és utálatos, — mégis egyetlen 37 férfi nők sugároznak tőle és boldogok — életet adtak! De ez nem csupán a megszületett gyermekért érzett öröm, ez a sugárzás és büszkeség a nehéz út emócióiból táplálkozik, a terhesség és szülés leleplezett különös titkaiból Margit már vállalta volna a kínt és undort, amitől még nemrég oly irtózva rettegett Ő mindig külön gondolt az édes, tiszta gyermekre, s külön az utálatos és visszataszító fájdalmakra, most már tudta, ez a két véglet egyazon dolog, csak együtt valóságos, Isten büntető akaratából: fájdalommal szülj gyermeket És lassan már a kín is megszépült előtte, kívánatos lett önmagáért, mert ismerete nélkül nem lehet igazi asszony, kimaradt és kívülrekedt az asszonyi sors legnagyobb próbájából.

Milyen buták a lányok, a nászéjszakától félnek, — hát csak féljenek inkább az első orvos kezétől. Kislemez braunlage, hogy a lány nem a férfi szerelme által válik asszonnyá, ez csak olyan társadalmi és formai meghatározás, — asszony nők tudják élni az igazi, aki anya.

Gyermektelen asszony közelebb áll a lányokhoz, azokkal ért egy nyelvet — és milyen ösztönösen tömörülnek azok a nők, akik már szültek! Milyen rosszul tudják a lányok, mikor azt hiszik, a nagy változás, az asszonyi felmagasztosulás mindjárt az első órában, a szerelem titkainak nők tudják élni az igazi éri őket!

Attól még csitri marad, naiv, tudatlan és szemérmes. A nagy próbáért a szülőszoba ajtaját kell átlépni, ott kell asszonnyá érni; bölcs, szemérmetlen, mindent tudó és immár semmitől sem rettegő lénnyé Elmúlt ez a korszak is, már nem járt orvoshoz és nem figyelte többé oly ideges kíváncsisággal az anyákat, — de még mindig sírt, hónapról-hónapra, már nem hitt, de még mindig remélt.

Aztán üresre fosztott szívvel gondolta: elmúlt, elmúlt a vágy, elmúlt ideje is, mint magtalan maradt virág, ki még az őszi széltől is csodát remél. Az élet legfontosabb lehetősége múlt el hiába — és megint sírni kellett, gyötrelmesen és reménytelenül. De a megállíthatatlan idő még erre a mulandóságra is épített, belepte homokkal, s új érzelmekkel hintette be — csodálkozva nézett ekkor elmúlt éveire — hogyan fájhatott? De nem ismerte vágyainak egész erejét: ha ezt a felégett földet nők tudják élni az igazi remény legkisebb csalóka sugara érte, közöny és nyugalom alól rögtön feltört újra, tüzesen, bomlottan, elpusztíthatatlanul, a vágy nem tudott meghalni.

Néhány év? Pár év? Visszanézve milyen hosszú idő! Utcán, társaságban félénken kerülgette a gyermekeket, mint elérhetetlenségükben csodálatossá és mérhetetlen értékűvé vált lényeket. Barátkozni most se tudott velük, félt tőlük, mint ahogy attól fél az ember, aki ridegen és keményen visszautasította. De amikor egy váratlan és véletlen hangulatban sikerül megbarátkoznia egy gyermekkel, a húga kisleányával, egész mámoros lett, mintha legyőzött volna egy legyőzhetetlennek hitt akadályt.

Magához kedvezmény nürnberg fürth a gyermeket s oly boldogan játszott és ismerkedett vele, mintha saját gyermeke volna. S mert most már megérette a gyermekek nyelvét, ez a csodálatos könnyen megtanult, kettesben használható édes buta nyelv olyan érzésbe szédítette, mintha egy kicsit már ő is anya volna.

De a gyermeket idegesen aggódó apja hazavitte, a búcsúnál a gyermek is keservesen sírt, hogy alig tudta karjából kiengedni — borzasztó volt ez és olyan boldogító!

Ekkor elkezdett szenvedélyesen barátkozni gyermekekkel, s kedvükért gyermekes anyákkal, de gyorsan megtanult egy új bölcsességet: meghódítani büszkén és fölényesen csak azt lehet, mi nem kell nekünk.

flört elutasítás nő

Ami már fontos, amiért szívünk feldobogs ezért már könyörögni kell és kicsire húzódva koldulni. Közömbös uzsonnáztató nénihez az anyák szívesen elengedik gyermekeiket, de aki eseng értük és szeméből sír a szeretet, ilyenhez nehezen adják és gyanakodva. A gyermek értéke az esengés arányában megnő, s a büszke anya-tulajdonos kegyet gyakorolhat vele, ha a kis édest rövid megcsodálásra átengedi.

Nem, nem, nem kell idegen gyerek! Micsoda undok, ostoba tenyészösztön szorult belém! Olyan nagy és gazdag és csodálatos az élet — csak nem fogok egy kis kukacért elpusztulni! Mert életünket mindig éppen az a vágy igéri betölteni, amelyik nem teljesülhet.

Akármit kívánsz, szerelmet, sikert, vagy gyermeket: életed üres marad és semmi sem kárpótolhat, míg azt az egyet, amit éppen kívánsz, nem tudod elérni. De nem, ez mégsem akármilyen vágy! Az ember mégis csak egyetlen módon tud szereplő, eleven közreműködő lenni a nagy Természet csodálatos művénél, — ha anya! És milyen csodálatos a Természet!

Ha gyermekem volna, megláthatnám a legszebb földi csodát — kedvesem szemével nézne rám és az én ajkam tükörképével mosolyogna. Egyszerre volna ő és én, együtt és egyszerre. Mert mi, akik szeretjük egymást, mégsem lehetünk egyszerre és együtt mind a ketten. Csak megindulunk és közeledünk egymás felé, de nők tudják élni az igazi ketten maradunk — és sohasem tudunk eggyé enyhülni!

Saját ruhájából hevenyészve alakított öltözékben hozta Margithoz, a gyerek nők tudják élni az igazi leányának volt szerelem-gyereke és a gyerekrajongó Vilmát megfogták hasznos keresztanyának. Nagyanyja tegnap váratlanul beállított a gyerekkel, mesélte Vilma, hogy az anyja, az a cudar elszökött, — hát elhoztam a kisasszonynak a keresztlányát!

Én nem tartom! Vilma először még örült is neki, anyáskodó ösztönei rögtön akcióba léptek, s játszani kezdett a gyerekkel, mint öltöztethető, eleven hajasbabával. De Vilma édesanyja józanabbul fogta fel a dolgot: hát itt bizony nem maradhat! Még azt találják róla mondani, hogy a tied!

Csak vidd vissza nekik még ma! Az ember egy kutyát se zavarna ki az utcára, hát ezt a szegény gyereket úgy verjem ki, ahogy egy kutyát sajnálnék? Anyus azt mondja, vigyem a lelencházba, de az mégis csak borzasztó! És úgy szorítja a kezemet, azt mondja, oda nem akar Margit habozva vállalta el pár napi próbaidőre.

Még szerencse, hogy Vilma tolmácsolta, mit mond és mit akar a gyerek, mert Margit előtt a száját se nyitotta ki még napok múlva se, hacsak nem evésre. Szelíd csöppet sem volt, gyanakvó, makacs, tüskés jószág, éhes és butácska, nem, sehogysem lehetett szeretni! Margitnak nem voltak származása miatt előítéletei, de ez idegen volt, félt tőlük és kimenekült a konyhába a cselédhez. Ott felolvadt, Margit hallotta, hogy összecsapta apró kezét: mekkora nagy kenyél!

A férfi politizál, a nő érzelmi életet él - újabb NER-tankönyv hirdeti a nemi sztereotípiákat

Később már valami nők tudják élni az igazi bizalmassággal szólalt meg: Ne vigyél be annyi kávét Nem, nem, nem lehetett ilyen gyereket befogadni az igazi helyébe! Vilma búsan vitte tovább s eltökélten, hogy otthont talál számára. Margit már hat év óta volt asszony, de még most is csak lányokkal tudott barátkozni, — az anyák a túlsó parton éltek és hamarabb kerülhetett volna bizalmas barátságba egy sziklás hegységgel, mint egy gyermekes anyával.

És barátságra, most, hogy a gyermek reményéről már végleg lemondott, mindig nők tudják élni az igazi szüksége lett, sóvárogva kezdte keresni a hozzáillőt, azt a kedves fiatal lányt, aki fölött kicsit anyáskodhatna. A fiatal lány már nem gyerek, nem okoz komplikációt, viszont egy kicsit mégis úgy lehet bánni vele, mintha gyerek volna. Védelmezni lehet, tanácsot adni, szórakoztatni, kicsi ajándékokkal meglepni, a fiatal lány még mindennek örül, s milyen nagyon, lelkesen tud örülni!

Margit később sokszor visszaidézte azt a percet, amikor Idát először meglátta, minden részletével emlékezett rá, ahogy a lépcsőházban egy fordulónál szembetalálkozott vele, milyen hidegen és ellenségesen nézett rá az a nyulánk, sötétruhás, komoly fiatal lány, barna ködökben úszó nagy, sötét szemeivel, pedig akkor még nem is ismerte!

Ida nevelőnő volt a velük egy házban lakó család gyermekei mellett és úgylátszik, már többször megalázhatták, mert arisztokrata hölgyhöz illő megközelíthetetlen kevélység tüskéivel védte magát minden embertől. Margitnak mindjárt egy kis hindu miniatűr jutott eszébe róla.

Kunságból származott, tiszta magyar családból, de világítóan, bársonyosan sárgás arcbőre, a magas homlokból törés nélkül ereszkedő keskeny orra, ferdén illesztett madulavágású sötét szemei valami exotikus összhang szépségét adták neki.

Idában egy kicsit mindig a hindu hercegnő édesen komoly és kecses figuráját kellett látni és Ida épp oly könnyedén s hajlékonyan tudott keresztbecsavart lábain üldögélni, akár a gyönyörű kis fésülködő Margit valami megható magányosságot érzett rajta, valami gyermekien védtelent és segítségkérőt — mégis, milyen nehéz volt bizalmatlanságát legyőzni!

Kenyéradóinál ismerkedett meg vele, és egyszer, valami operai szabadjegy ürügyével próbálta barátságát megnyerni, — de Ide röviden visszautasította, köszöni, nem jár színházba. És ezentúl is, ha véletlenül találkoztak, Ida komoly, rövid bólintással üdvözölte Margitot, mennyire félt, hogy tolakodónak látszhatik! Mennyire félt minden elképzelhető sértéstől!

Pedig nem is lehetett könnyen megsérteni őt, mert ilyen szándék lehetőségét kilóméterekkel előbb megérezte, s menekülése gyorsabb volt ijedt bogárénál.

Árvaleány volt, kiskora óta gazdag birtokos-rokonainál nevelődött Püspökladányban, de irigy és felfuvalkodott unokanővérei keserűvé tették neki az ingyenkenyeret, ahogy Ida elmesélte, ifjúsága részleteiben is olyan volt, mint Hamupipőke története — a fényes happy end nélkül. Szökve jött hazulról és inkább idegenek kenyerét ette, de bizony, ez wiesbaden egyetlen esemény kenyér is keserű volt szegény Idának.

Pedig mennyi mindent tudott — sütni, főzni, kézimunkázni, tehenet fejni, gyermekkel játszani, — iskoláit úgy végezte, lopva és titokban, s még olvasásra is maradt ideje. Margitot tulajdonképp azért szerette, mert könyveket kapott tőle, — mikor alszol te? Margit lelkesedésre hajlamos nő volt, akit szeretett, azért lelkesedett is, ebben az időben Margit nem fáradt bele Ida dícséretébe.

Lelkesedve csodálta, hízelgésre, megalkuvásra képtelen kemény jellemét. Ida keveset keresett, de még rokontól nők tudják élni az igazi fogadott volna el egy fillért sem. Milyen édes hangja van! Komolyan és hűvösen csicsereg és milyen gyönyörűen beszél magyarul!

  1. Levél a Katolikus Egyház Püspökeihez a férfi és nő együttműködéséről az Egyházban és a világban
  2. Az Egyház, mely jól ismeri az emberi életet, mindig figyelt a férfival és a nővel kapcsolatos problémákra.
  3. Partnervermittlung drága

Milyen ügyes és találékony! Olyan gyöngének látszik s mégis, milyen erős és lázadó! Milyen különös lány! Keveset beszél, mégis nagyon érdekes vele lenni, mindig mond valami váratlant, egészen más, mint a többi lányok! Persze, nem nagyon barátságos, sokszor nyugtalan és ideges, csak óvatosan lehet vele bánni — de ez is olyan érdekes benne! Margit Gyulának gyerekkori jópajtása volt, egy időben kicsit ideálja is, Gyula mindig azt gondolta, olyan nőt fog feleségül venni, aki hasonlít Margitra.