Welcome to Scribd!

Táncoló egyedülállók mainz

E két fontos találmány tette lehetővé a szellemi kincsek népszerüsitését s a könyvnyomtatási technika és a ingyenes társkereső a limoges iparágak óriási fejlődését a kezdetleges fa-könyvnyomtató sajtótól az ujságnyomó gépkolosszusokig s a kézi szedéstől a raffinált konstrukciójú szedőgépekig. A könyvnyomtatók szociális viszonyai kezdettől a XIX.

A könyvnyomtatás első évtizedeiben tehát még nem is volt valami szorosabb kapcsolat azok között, akik ezen uj, jövedelmező foglalkozásra adták magukat. A nyomdászok a XVI. A nyomdászat "szabad művészet"-nek tekintetett s igy a nyomdatulajdonosok sem voltak kötelesek valamely rokonszakmabeli céh kötelékébe belépni.

A régi nyomdász tulsokat adott az ő "művész" voltára s nem szivesen hasonlitotta magát egyéb mesteremberekhez. Ez a szakmai gőg a nyomdász kiváltságos helyzetéből formálódott ki.

A könyvnyomtatás feltalálásának első századában nemcsak egyszerü mesterembereket, hanem tudósokat is találunk a nyomdászok között. Ugyanigy táncoló egyedülállók mainz cselekedniök ben a párisi nyomdászoknak is, kik ugyanezen okból szüntették be a munkát, sajnos, eredménytelenül. A mestereknek ezzel szemben jól ment a dolguk, mert a könyvnyomtatás már akkor is a legjövedelmezőbb iparágak egyike volt, és Oporinus a baseli egyetem tanári katedráját a nyomdai szekrénnyel cserélte fel, hol idővel nagy vagyonra tett szert.

flört mondkapje

Az egyetemi "polgársággal" sem mentek a segédek sokra, mert abból csak a mestereknek volt hasznuk, mert nem kellett a közönséges mesteremberek által alakitott céhekbe belépniök s az egyetem rektorán kivül nem parancsolt nekik senki sem. A városi tanács rendeleteinek a legtöbbször fittyet hánytak és rendszerint egyetemi polgárságukra hivatkoztak, mely részükre idegenekkel szemben immunitást biztositott. Ezért korzikai ember találkozik egy akkori iró, hogy "a császárnak és az államnak nincs oly hatalma, mint a nyomdászoknak".

A segédeknek már nem volt az egyetemen ily nagy tekintélyük, mert ott a rektorok bizony elverték rajtuk a port, ha a mesterek érdekébe vágó dolgokról volt szó.

A müncheni segédek ben arra kérték fel a táncoló egyedülállók mainz segédeket, hogy Jäcklin János müncheni nyomdatulajdonost, aki a segédekkel szemben otrombán viselkedett, kerüljék, azaz mai értelemben, bojkottálják.

A wieni segédek ezt meg is tették, figyelmeztetvén az összes "idegeneket", kik Wienen átutaztak s a többi osztrák nyomdászokat, hogy Jäcklin nyomdáját kerüljék.

Jäcklin a segédek ellen az egyetemi konzisztóriumnál pert inditott s ez a segédeket a bojkott visszavonására és 50 forint összbirságra kötelezte, kimondván azt is, hogy amennyiben valamelyik közülük elutazna, azért a reá eső pénzbirság erejéig a táncoló egyedülállók mainz szavatolnak.

A segédek felebbezését elutasitották s igy a kirótt bírságot kénytelen-kelletlen megfizették, okulván azonban a tapasztalatokon, máskor az ily ügyeket más módon intézték el. Ilyen volt az egyetem biráskodása a segédekre nézve.

Az egyetem nyomdász-konzisztóriumát a nyomdászok választották, mely rendszerint tagból állott s üléseit a rektor elnöklése mellett tartotta az aulában.

Ez a konzisztórium ügyelt fel a nyomdai rendszabályok betartására. Az egyetemek kiváltságos jogait, s ezzel a nyomdászok jogait is, erősen megnyirbálták a XVI. A mesterek által élvezett előnyöket és jogokat elseperte az idők szele s később őket is belekényszeritette a céhek kevésbé kiváltságos és kevésbé előkelő társaságába.

E céhek azonban sohasem fejlődtek ki olyanokká, mint amilyeneknek a többi iparágak ezen intézményeit ismerjük. A céhek rendszabályait teljesen pótolta az ugynevezett posztuláció, mely egyébként szintén a céhrendszer sarkalatos elveit követte. Károly osztrák császár ben megszüntette az egyetemek azon jogát, hogy a nyomdászok részére rendeleteket és iparengedélyeket adhassanak ki és ben a nyomdászat kereskedelmi iparágnak minősittetett s ezzel az egyetemek jogköre véglegesen megszünt.

Később a nyomdák felállitása is császári engedélyhez köttetett, miután már előzőleg is érvényben volt az sefrou asszony társkereső jogszabály, hogy nyomdák csak egyetemmel vagy fejedelmi székhellyel biró városokban rendezhetők be.

A posztuláció a nyomdászok védszövetsége volt, mely megvédte tagjait a helyi és idegen konkurrencia kellemetlenségeitől. Amit nem lehetett a törvények és szabályok keretén belül véghezvinni, az a posztuláció révén nyert megoldást. Ez az intézmény azonban nálunk teljesen ismeretlen volt, ami abban leli magyarázatát, hogy a könyvnyomtatás csak lassan hóditott tért Magyarországban s a könyvnyomtatók - bár ezek nagyrészt idegen országokból kerültek ide - csekély számuknál fogva a posztuláció intézményét életbe nem léptethették.

Németországban és Ausztriában azonban ez az intézmény közel évig volt a nyomdászok házi törvényszéke s valamennyi középkori céhszerü intézmény közül ez volt az egyedüli, amely legkésőbb olvadt bele az ujabb kor művelődési mozgalmának mindent reformáló áramlatába.

1 HONISMERET A HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLI. ÉVFOLYAM

Ebből az intézményből nőttek ki az egyes uralkodók által kibocsátott nyomdai rendszabályok, hogy a rohamosan terjedő "művészi találmány"-t az állam és főként az egyház jól felfogott érdekeinek szolgálatába tereljék. A könyvnyomtatás első és második századában annak művelői nagyrészt intelligens, sőt tanult emberek valának, kik a könyvnyomtatást szigoru titoktartás fogadalma mellett üzték s igy egymással szoros, testvéries összeköttetésben állottak.

flörtölni egy nővel munkahelyi

Számuk növekedésével ezen összeköttetés folytán létesült a posztuláció, mely szószerint akaratot jelent. Voltak céhszerü szabályai is, de azért mégsem volt céh, hanem inkább fontos jogi szabályokkal biró intézmény, melynek tagjai különféle fokozatokba soroztattak. A tanonc, a cornuta, a segéd és a posztulált segéd képezték azon fokozatokat, melyeken át valaki mesterré volt avatható.

A felavatott segédek és a felavatott mesterek minden nyomdász-városban külön-külön szövetséget képeztek, mely azután azon város nyomdászainak ügyét-baját teljhatalmuan intézte. Az évenként tartott gyülésen, melyen az egyetem képviselője is jelen volt, mindkét testületnél a legidősebb elnökölt.

Vitás ügyekben valamely más, szomszédos városok együttes gyülése döntött, legfelső fokon táncoló egyedülállók mainz mindig az egyetemi tanács határozata volt irányadó, melynek a könyvnyomtatók, mint már fentebb felemlitettem, alá voltak rendelve.

E gyüléseken avatták fel a mestereket, a segédeket ellenben a nyomdában vagy a mester lakásán. A rendes segéddé avatás posztuláció ceremóniális eljárás között ment véghez, melynek megtörténte után az táncoló egyedülállók mainz kézhez kapta a felavatásról szóló okmányt.

2017 JakabAZs-VajdaA Szerk Aranyhid

A felavatás mai felfogás szerint eléggé otromba ünnepély volt. Rendszerint valami nyitánnyal kezdődött s közben bevezették a szegény áldozatot, hogy azután különböző torturáknak vessék alá. Fején szarvakkal ellátott süveg volt s a depositor, ki a mestert képviselte és segédje erre különféle mókák után egy "társasjátékba" táncoló egyedülállók mainz, melynek folyamán a jelöltet felpofozták, fogát huzták, körmeit reszelték, füleit fakanállal kitisztitották, végül finálénak egy gyengéd nyaklevest sóztak rá, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ezután ilyesmit senki ember fiától el ne türjön.

Ezután egy külön szobába vezették, hol a közönség kizárásával, a hivatalos személyek jelenlétében rendes segéddé avatták, mely alkalommal fogadalmat kellett tennie, hogy a közölt titkokat el nem árulja. A nyomdába jött átutazó segéd elé például kenyeret és sót tettek; ha az illető a kenyeret az őrlött sóba mártotta és táncoló egyedülállók mainz a sót szórta a kenyérre, akkor posztulált segéd volt, mert tudta, hogy miből áll az ismertető jel.

Szükség esetén még okmányát is elő kellett mutatnia. Ezenkivül a köszönési mód is meg volt határozva, ugy hogy már erről is megismerték a posztulált segédet. Ebből a köszönési szólásmódból máig reánk maradt a "Gott grüss' die Kunst! A só és a kenyér már a felavatásnál is szerepelt s egy pad alatt annyi darabka kenyér volt egy tányérra helyezve, ahány személyből állott a felavatandók száma.

Felavatás után az illetőt alkalmi beszéd kiséretében megajándékozták. Az ezután következett cécó több napig is eltartott és akkor megállt minden. Csak ban szüntek meg a felavatási komédiák s a kalapot, bárdot, gyalut, körzőt, furót stb.

A posztulálás ellen a XVII. Követte az ugynevezett "gautscholás", mely abból állott, hogy a felavatandót ülepével a korrigálószékre helyezett nedves szivacshoz verték s erről részére szabályszerü okmányt állitottak ki. A felavatás igen sok pénzébe került a segédnek; az erre vonatkozó árszabályt Hayn leközölte, mely szerint fizetnie kellett követelési pénz Fordergeld cimén 2 tallért, nyomdai előny Druckerei-Vorteil cimén 12 tallért, deputát cimén 20 tallért, a közreműködőknek 2 tallért, a priccsért 2 tallért, összesen 38 tallért.

Ezenkivül azonban a hivatalos közreműködők torkát - kik 8 nappal a felavatás előtt a posztulált segédek sorából sorshuzás utján választattak, a felavatás napjáig, tehát 8 napig - folyton "nedvesiteni" kellett s a felavatás után ujabb pár napi "nedvesités" következett. A posztulációhoz annak idején nemcsak a mesterek, hanem a segédek is ragaszkodtak; utóbbiakat ugy látszik inkább a felavatási cécók tartották hatalmukban - mely szokás egyébként megfelelt az akkori társadalmi szokásoknak és erkölcsöknek - mint amaz "előnyök", melyekkel őket ez az intézmény kezdetben kecsegtette.

A segédek öntudatlanul a mesterek malmára hajtották táncoló egyedülállók mainz vizet és saját javukkal nem igen törődtek. Rendezett munkaviszonyról szó sem lehetett s csak a felmondási idő volt szabályozva. Mivel a mesterek arra törekedtek, hogy a konkurrencia egyáltalán be ne következzék, megnehezitették a mesterré való felavatást. Ebben a segédek is támogatták őket, amennyiben csak kellően felavatott mesternél vállaltak munkát.

Jó pénzért azonban később a mesterek is, a segédek is elengedték a ceremóniákat s aranyért bevették a folyamodót társaságukba. Tanoncok tallért fizettek a évi tanoncidőre. A segédek a posztulátum keretében utját vághatták a munkaerő-tultermelésnek táncoló egyedülállók táncoló egyedülállók mainz munkájuk egyik vásártól a másikig, vagyis Mihály-napig "biztositva" volt, mert a felmondás kölcsönösen csak ezen a napon volt megengedve. Mihály-napkor a mester által rendezett ünnepélyes ebéden az összes posztulált segédek megjelentek, melynek végén a mester a távozóban levő segéddel közölte a felmondást.

E:\Uj Mandatum\A.Gergely Andras_Hofer Tamas\00_resz.vp - MEK

A szabályellenes vagy személyes ügyeket a személyzet és a mester együttesen, ha pedig ezek megállapodásra nem juthattak, az összes segédek és mesterek szavazás utján döntötték el. A munkás abban a korban még nem képezett külön társadalmi osztályt. Csak az ipari munkások táborának terjedésével alakult ki a "munkás" elnevezés.

Az ipari munkásnak joga épp semmi sem volt s erre való táncoló egyedülállók mainz a legbrutálisabb eszközökkel igyekeztek megakadályozni. Az utasokról, vagyis a vándorló segédekről minden nyomdászváros az ott dolgozó segédek számához mérten gondoskodott.

ő nem akarja, hogy jobban tudják

Erre a célra fordittatott a felavatás alkalmával fizetett dijak egy része, valamint a rendbirságokból befolyt összeg is. A betegek mai értelemben vett segélyezéséről akkor még nem gondoskodtak. Az ipari munkások a XVI. Ezek a testületek az akkor szokásos mulatozáson kivül itt-ott segélyezéssel is foglalkoztak. Többnyire azonban csak az eltemettetésről való gondoskodásig terjedt erre vonatkozó működésük.

Mikor kezdtél el táncolni? Hogyan lettél az Eszterlánc művészeti vezetője? Tihanyi László mesél

A posztulátum megszüntével az utasok nyomdánként, a személyzet arányához képest, krajcárral segélyeztettek. Az utas köteles volt munka végett minden nyomdát felkeresni. Egyes nagyobb városok azonban, ahol egylet volt, már rendes, forintnyi utassegélyt fizettek azoknak, akik előzőleg valamely más nyomdászegyletnek voltak tagjai. Az utasok akkortájt bizonyos ismertetőjelek alapján szokták volt a szakmához való hozzátartozásukat igazolni; ilyen ismertetőjel volt a köszönés, a táncoló egyedülállók mainz, a kopogás stb.

Csak ban hozta be Napoleon a vándorkönyveket, melyek használatát ben Poroszországban s később Ausztriában is elrendelték. Ugyanekkor megtiltották, hogy a 30 évnél idősebb iparossegéd vándoroljon.

Egyes államok pedig megtiltották a Franciaország, Belgium és Svájcba való utazást. A nyomdászok ezen rendszabály ellen hiába protestáltak; munka hiányában a munkás akár éhen halhatott, senki sem törődött vele.

Neveléselmélet Bábosik, István

Később azután hatóságilag szabályozták a segélyezést. Az ban kibocsátott frankfurti rendszabály értelmében minden mesternek és minden segédnek heti 2 fillért kellett a társulati ládába befizetniök s az elhalt "ünnepélyes" eltemettetéséről is közösen kellett gondoskodniok.

Nürnbergben a mesterek 8, a segédek 4 fillért s minden "idegen" átutazóha munkába lépett, fél forintot fizetett erre a célra. Leipzig és Wittenberg az ban kibocsátott rendszabállyal a nyomdászokat egy céhláda alakitására kötelezi, melyből a segélyre szorultak istápolandók.

flört csipkézett fringe

Ez a rendszabály azt is kimondja, hogy ha valamely nyomdász, ennek felesége, fia vagy leánya meghal, a segédek kötelesek a holttestet a temetőbe s temetés után hozzátartozóit lakásukig visszakisérni. Aki magát ez alól kivonja, 3 forinttal büntetendő.

Az iki augsburgi rendszabály táncoló egyedülállók mainz, hogy minden ujonnan felszabadult köteles a segélyző-ládába egy bizonyos összeget befizetni. A segélyezésre vonatkozólag pedig ugy intézkedik, hogy a pénztárból társkereső nő, haj az önhibájukon kivül szükségbe jutottak segélyezendők.

Az iki és az iki wieni nyomdász-rendszabályzat, mely 15 pontból áll, szintén segélyző-pénztárak alakitását rendeli el. E nyomdai pénztárakba a segédek heti 2 krajcárt fizettek s betegség esetén heti 1 forint táppénzre és hozzátartozóiknak elhalálozása esetén 6 forint 45 krajcár temetési költségre volt joguk; az özvegynek fél évig heti 2 forint segély járt.

A wieni Trattnernél ben is ilyen pénztár volt, de a segédek sohasem láttak számadást s Trattnerék 30 év alatt egy izben sem terjesztettek elő leszámolást. Igy volt ez a többi nyomdai pénztárnál is. A stuttgarti egylet heti 6 krajcáros tagdij mellett 26 heti időtartamra heti 4 forint táppénzt, 25 forint temetési összeget fizetett. A nyomdatulajdonosok ben hozott határozata alapján Wienben csak az egylet tagjai kaphattak munkát; ezen határozat folytán az egyesületi tagok száma ra emelkedett.

Már a könyvnyomtatás feltalálása után, a XVI. Frigyes szász fejedelem ben a jenai tanácshoz intézett válaszában a nyomdászlegények korcsmázása és verekedése elleni intézkedésekre utasítja a tanácsot.

Villány története a kezdetektől 1990-ig [The History of Villány from the Beginnings to 1990]

Uralkodók, városi hatóságok abban a korban, egyéb teendők hiányában, a mesteremberek egyre növekedő táborának megrendszabályozásával foglalkoztak. A nyomdászok azonban e rendeleteket nem nagyon respektálták. Miksa császár ben a "Blaumontag" erkölcstelen szokása ellen kelt ki s ezen alkalommal különösen a nyomdászok ellen fordul, akikkel a "blau"-ok miatt annyi sok baja van a hatóságoknak. A nürnbergi rendszabály még azt is meghatározza, hogy a segédeknek mikor kell lefeküdniök, hogy a mestereket álmukból fel ne verjék.

A SZÉTTÁNCOLT CIPELLŐK

Elrendeli a tanács, hogy a segéd vasárnap köteles a templomba menni s a nyomdában nem szabad pipálni, beszélgetni és - verekedni.

Keresztély szász választófejedelem Elrendeli e szabályzat, hogy a társaság pénzesládájának egyik kulcsa a segédek egyikénél, másik kulcsa pedig a mesterek megbizottjánál legyen s félévenként más-más vegye át a kulcsok őrzését. A gyülésekről való elmaradás 1 forinttal büntetendő. A singletrails augsburg cimen begyült pénzek mindig vásár alkalmával Mihály-nap költendők el, hogy a legények mulatozás céljából a munkából ki ne maradozzanak.

Aki a nyomdában verekszik, 2 forinttal, aki arra okot adott, 1 heti elzárással büntetendő. Aki titkos táncoló egyedülállók mainz vesz részt, tekintettel arra, hogy ebből sok baj származik, 1 táncoló egyedülállók mainz büntetendő. Aki adósságai hátrahagyásával megszökik, az proskribálandó s az adósság visszafizetése előtt munkát nem kaphat. A legények télen-nyáron este 9 órakor kötelesek lefeküdni. Aki kimarad és a többieket álmukból felveri, 1 forinttal büntetendő.

Ez alól a mester sem képezhet kivételt. A segédnek az inas a mesterségbe való beavatásért bizonyos összeget köteles fizetni. Mivel a legények az inasokat arra izgatják, hogy a könyvnyomtatást ne tanulják s azokat goromba bánásmóddal a könyvnyomtatás tanulásától elriasztják, hogy igy a legények a mesterek akaratának jobban ellentállhassanak, mely cselekedet a tizparancsolatba ütköző bün, táncoló egyedülállók mainz ellene vétők felett a céhgyülekezet mondjon itéletet.

A vasárnapi munka, mivel általa a szent prédikáció elhanyagoltatik, beszüntetendő. A felszabadult legény cornuta azonnal rendes fizetést kap, melyből a mester heti három garasnál többet ki ne adjon s posztulálási költségeire a pénz annak idején együtt legyen.

Ha az illető a posztulálásra nem érdemes, akkor tőle a mester heti 4 garast vonjon le, hogy a félretett összegből egy más városban posztulálhasson.

Mivel posztulálások és gyülések után a legények megbotránkoztatóan viselkednek s ezáltal mások és idegenek előtt rossz véleményre adnak okot, mert táncoló egyedülállók mainz, akik naponta könyvekkel és irásokkal foglalkoznak, több erkölccsel és illendőséggel kell birniok, mint más közönséges mesterembereknek, tehát jó példával kellene előljárniok, ennélfogva az olyan egyének, kik e nemes művészetre szégyenfoltot hoznak, kivétel nélkül a legszigorubban büntetendők.

A Márton-napkor és hushagyókedden ismerkedni 40 felett mester által rendezett evés-ivás minőségét és mennyiségét illetőleg a legényeknek nincs beleszólásuk. Ausztriában az ben kiadott császári pátens betiltja táncoló egyedülállók mainz hetibéres munkát s helyette a napibéres és a darabszám munka bevezetését rendeli el. A munkaidő reggel 6 órakor kezdődhet és este 7 óra előtt abba nem hagyható. A mulasztott igazolatlan munkaidőért óránként 7 krajcár fizetendő be a nyomdai segélyzőperselybe.

Az Legérdekesebbek ezek közül a következők: A tanonc táncoló egyedülállók mainz hitelesen igazolni, hogy törvényes származásu. A tanonc köteles egy érte jótálló polgárt megnevezni, ki az általa okozott esetleges károkat a mesternek megtériti, valamint az inas szökése esetén kárpótlást fizet.

A tanonc 1 forint szivküldi társ krajcár felvételi és 3 forint felszabaditási dijat köteles fizetni.

A tanulási idő szedők részére 5, nyomók részére 4 év.

Csizma, szandál, surranó, Ráncos szoknyám suhogó, Kopogjon a tánc, Forogjon a ránc. APA: Édes lányom, ez így nem mehet tovább. Minden áldott éjszaka kilenc cipőt nyűsz el. Király létemre már alig jut pipára való. Már üzentem is az udvari APA: suszterért.

A tanulási időből egy, esetleg fél év elengedhető. Ha a tanonc korcsmázik vagy lumpol, erről az illetékes császári ipari tanácsnak jelentés teendő. A felvételi és felszabadulási dijakból begyült összeg segélyezésekre forditandó. Posztulálás, gautscholás s más illetlen és erkölcstelen szokások alkalmazása a felszabadulásnál szigoruan tiltva van. A munka nélkül levő segéd köteles magát 14 napon belül nyilvántartásba vétetni s ezért 30 krajcárt lefizetni.

Káromkodás a legszigorubban tiltva van. A nyomdában a műtársak Kunstverwandten veszekedéstől, verekedéstől, kiabálástól és a lármás beszédtől tartózkodjanak. A főnöknek joga van az okvetetlenkedőket rendreutasitani.