Új embereket, hogy találkozik halle saale.
Tartalom
Kettő van belőlük - Édes élet-tréning Stekovics János fotóművésszel Ölbei Lívia Szombathely - Öltöny, nyakkendő, pont úgy, ahogy az ember a délceg, pedáns, kifogástalan német es úriembereket elképzeli. Ezt ne hagyja ki! Otthon, vagyis a németországi Halle an der Saale-ban, ahonnan most elsősorban egykori rajztanára és új embereket iskolai osztályfőnöke, a szeretve tisztelt Vörös Ferenc képtári kiállításának kedvéért jött — haza.
Navigációs menü
Azt mondja, kis túlzással máig abból él, amit a tanár úrtól művészettörténet órákon tanult. A szép kiállítású, elegáns albumok fotóit többnyire — ki más — ő maga készíti.
Egy százéves ipartelep megörökítése a következő nagy projekt. Egyébként pedig egy lábtörésnek köszönheti, hogy kiadót alapított.
- Lány találkozik bournemouth
- Viszlát eladott férfi
Szabadúszó fotósként dolgozott, amikor a baleset bekövetkezett. Gipszben feküdt, amikor megérkezett az önkormányzati felkérés, hogy vállalja el egy turisztikai prospektus elkészítését.
Elvállalta — és telefonon toborozta össze azt a néhány megfelelő embert, akikre szüksége volt.
Bolhapiacok Szász-Anhalt tartományában | Németországi Magyarok
A prospektus elkészült, a megrendelő elégedett volt. János látta, hogy a dolog működik, úgyhogy még gipsszel a lábán — Ne felejtsük el, hogy alig két évvel vagyunk a német újraegyesítés után, az ország keleti felében.
A friss gesztenyepüré mellé is kikerül a kávéházi asztalra a fényképezőgép — sose lehet tudni, mit kell feltétlenül gyorsan lekapni, ha nem az örökkévalóságnak, legalább a Facebook-nak.
Most például éppen a gesztenyepürét, polgárpukkasztásnak: lám, ilyen édes az élet Szombathelyen.
Aztán a végén majd megnézzük, mit szóltak hozzá — itthon és otthon — a barátok, ismerősök. Lukács ikrek Fotó: Stekovics János Addig visszamegyünk még egy kicsit az időben.
Aztán végül mégsem a veszprémi egyetemet végezte el, hanem egy sikeres ösztöndíjnak köszönhetően az NDK-ban, a merseburgi főiskolán szerzett mérnök-közgazda diplomát. És akkor végre mégis elérhető közelségbe került a nagy álom: az újságírás, mégpedig a Vas Népe gazdasági rovatában. A Vas Népétől került — baráti tanácsra — Szegedre áprilisában; azért oda, mert a távirati irodánál ott volt üresedés.
Fotósorozatokkal pályázott, fölvették. Az MTI fotóriportereként — a napi penzum mellett — a saját kedvére körülbelül három és fél évig járta az Alföldet.
Akiben ezen a ponton fölrémlenek a hogy találkozik halle saale hónapja világhírűvé lett alföldi Lukács ikrek, nem téved: igen, Stekovics János fotóiról van szó, amelyeket szegedi MTI-s korszakában a tanyavilágban készített. És bár kollégái figyelmeztették, hogy igazán fölösleges a nyakába vennie a tanyavilágot, mert ott már rég új embereket zug alaposan meg hogy találkozik halle saale örökítve, szerencsére nem fogadta meg a tanácsot.
Kettő van belőlük - Édes élet-tréning Stekovics János fotóművésszel | VAOL
Mártély környékén és a vásárhelyi pusztán adták őt kézről kézre a helyiek. Az volt a titka, hogy valóban érdekelte ez a világ, sok időt eltöltött ott: barátságokat kötött, befogadták, megbíztak benne, megnyíltak előtte.
A döntést nyilván megkönnyítette, hogy német felesége és két kicsi gyereke volt, de abból is hogy találkozik halle saale lett, hogy az állambiztonság nem hagyta békén: mindenáron be akarták szervezni. Úgyhogy fogta, autóba ült, és ment hetedhét, de legalábbis két határon át; Szegedről visszafelé nem lassított Vas megyében, sőt: Németországig meg sem állt.
Egyébként máig magyar útlevéllel jár-kel, új embereket állampolgárságát nem adta föl. Bár amióta Magyarország is az Európai Unióhoz tartozik, ennek a mindennapokban nincs túl nagy jelentősége.
Tartalomjegyzék
Reméli, hogy ebben a tekintetben a helyzet nem változik. Stekovics János az utóbbi években viszonylag ritkán tűnt föl Szombathelyen. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy valahonnan nagyon ismerős, hogy szinte nap mint nap találkozik vele — arra is van magyarázat, voltaképpen egészen hétköznapi.
Belőlük is kettő van, mint a tárlaton szintén föltűnő Lukácsokból, csak éppen nem ikrek. És mindketten boldogan fotózkodtak Vörös Ferenccel a megnyitón: János, a báty — és Gáspár, az öcs; ő az, akivel Szombathelyen nap mint nap találkozhatunk.
Keresés űrlap
És természetesen ő készítette a hiteles portréfotót a bátyjáról. Szombathelyről nézve János hasonlít Gáspárra; pedig hát János az idősebb, úgyhogy pont fordítva van.
Őt nem lehet utolérni, de tőle tanultam, hogy a munka az első. Ebből a perfekcionizmusból a gyerekeimnek is jutott: a legkisebb lányom például, aki játék honlapján ülések egyetemre járt, éppen most nyert meg egy környezetvédelmi pályázatot.
Egy kihalt lepkefajta visszatelepítése volt a téma, és ő olyan csodálatos dodekaéderrel — tizenkét lapos térbeli látvány — pályázott, hogy magam is elcsodálkoztam. A lepke lakhelyét tervezte meg: új embereket ollómozdulattal kivágható, összehajtható, fantasztikus szerkezet.
Úgy tűnik, sikert arat a szombathelyi édes élet, Stekovics János-módra.